BSA – Chernaya Zvezda

War Game - Zelenayarus Chronicles:
"Acta non verba!"
Rég volt már olyan hadjárat, amelyre ennyi kozák vont kardot! Mindkettő szícs szinte teljes állományát sikerült mozgósítanunk, valamint az eseményt megelőző hetekben folyamatosak voltak az üzenetváltások és a
készülődés. Úgy gondolom, mindenki érezte nálunk, hogy itt többről van szó mint puszta kirakatesemény!
A játék kerettörténete egy képzeletbeli poszt-szovjet állam, Zelenayarus eszkalálódó belső konfliktusába kalauzolt el minket. A fiatalok számára már történelemnek számító kilencvenes és korai kétezres évek során sajnos bőven találunk párhuzamokat hasonló összetűzésekre, így rendelkezésünkre állt kellő forrásanyag a felszereléseink összeállításához és a hangulat megteremtéséhez. A valóságtól némileg elrugaszkodó történet megengedően lehetővé tette a résztvevők számára, hogy a modern harcászat eszközeinek szélesebb palettáját vonultassuk fel és mutassuk be.
A helyszínre érkezve elkülönített parkolókba irányítottak minket, így ellenfeleinkkel ténylegesen csak az első kontakt során találkoztunk. Külön dimenziót és izgalmat adott a játéknak, hogy fogalmunk sem volt arról, milyen és mennyi eszközt, felszerelést hoztak magukkal az ellenerőt alakító barátaink. Amit viszont már jóval a játék előtt mindannyian betéve tudtunk, az a hadparancsunk volt. A szervezői gárda nem húzta az időnket sem eligazítással, sem pedig korszerűtlen parancsnoki struktúrákkal. A térképen tűzdelt rajzszögek helyett a játékot megelőző napokban minden alegységvezetőnk alapos eligazítást kapott a feladattal kapcsolatban. A három tűzcsoportunkat így nem érték meglepetések, és dinamikusan tudtunk alkalmazkodni a játék folyásához, láthatatlan kezek beavatkozása nélkül. A felsőbb utasítás csupán a fő direktívánk és másodlagos feladataink formájában volt jelen.
Tűzpáronként, nagy területen szétszóródva kezdtük a játékot, ezzel is egy ejtőernyős kötelék munkáját szimulálva. Egymás felkutatása, a helyi erőkhöz való csatlakozás, az utánpótlás és az „orvosi” ellátás megszervezése kellő fokozatossággal vezette fel a nap első, meglehetősen pörgős összecsapásait, majd az elhúzódó védelmi harcászatot. Ami talán a legjobb volt, hogy egy percre sem éreztük azt, hogy mesterséges környezetben vagyunk! Mindenkit lekötöttek a játék mechanikái és a hadi szerencse forgásából adódó változatos szituációk. A játék lehetőségeit és az akciókat csak a saját, valamint ellenfeleink határai, illetve a kiemelkedő sportszerűség szabták meg.
Véleményünk szerint mindezen eredmények eléréséhez szükséges tényező volt a játék meghívásos jellege. A szakágban rejlő lehetőségek kiaknázása lehetetlen, ha a résztvevők képtelenek normálisan viselkedni egymással, mentálisan lusták — ezalatt azt értve, hogy nekik mindegy, milyen rendezvényen vannak, amíg lövöldözhetnek —, vagy netán a saját egójukat és vélt vagy valós tudástöbbletüket akarják fitogtatni másokkal szemben. És mielőtt bárki elkerekítené a száját, ne tegyünk úgy, mintha a felsoroltak ne jelentenének állandó, a különféle jó ötletekkel rendelkező rendezvényeket megbénító és tönkretevő problémát. A sértődékeny operátor-hercegnőket és a barátságos arcot viselő, alattomosabbnál alattomosabb trollokat istenadta jogunk távol tartani a keserves munkával összetartott közösségeinktől.
Emellett fontos kiemelni, hogy a Koalíció kész teret - és közösséget biztosítani a feltörekvő vagy hasonló gondolkodású csapatok számára. Mivel sokan keresték meg a Zvezdát is a Wargame-en való részvétellel kapcsolatban, szeretnénk valamilyen formában ezeknek a törekvéseknek is teret engedni.
Összegezve a vasárnapi eseményt, több mint elégedetten távoztunk a Koalíció első közös, tesztjellegű rendezvényéről. Nagyon várjuk a további közös munkát!
Óriási köszönet a Koalíció minden tagjának:
Praetoria Kulturális és Sportegyesület
Vicces Sárga Kutyák
1st Recon - “Crocodiles”
És valamennyi résztvevőnek, valamint segítő kéznek is!
Fotók: VSK SUU
SVS!