BSA – Chernaya Zvezda

🧑‍🏫𝑻𝒓𝒂𝒊𝒏𝒊𝒏𝒈𝒓𝒆 𝒋𝒂𝒓𝒖𝒏𝒌, 𝒅𝒆 𝒎𝒊𝒏𝒆𝒌 𝒊𝒔?🤷‍♂️
📈Nemrég egy igazán előre mutató műveleten volt alkalmunk részt venni a Shoot House Airsoft jóvoltából! A Koalíció égisze alatt a ranger és kozák alegységek az épített környezetben történő feladatvégrehajtás és a közelharc (CQC) sajátos kihívásait tanulmányozták, egy egész napos training kereteiben.
🇭🇺A magyarországi airsoft hobbi és hadiszimuláció egyik erénye, hogy az effajta megmozdulások sokkal gyakorlatorientáltabbak, mint az élet más területein található hétvégi kurzusok, tanfolyamok és szemináriumok. Krokodilus barátainknál se ütköztünk hosszas papírszagú monológokba vagy egó-fitoktatásba az oktató részéről. A hangsúly a közös munkán volt.
🙏Hiszünk abban, hogy a csapataink kohéziójának és lövészeink egyéni képességeinek fejlesztése mellett, ezek a training alkalmak önmagában is megállják a helyüket szórakozás gyanánt. Együtt tanulni, gyakorolni egyszerűen jó érzés, úgy gondolom ennél nem szükséges több indoklás, hogy miért részesítjük előnyben ezeket az alkalmakat. A fölény megszerzése egy-egy műveleten nem lehet görcsösen és fennhéjázás közepette űzött cél, mi sem ezért gyakorlunk. A siker, sportemberhez illően, a becsületesen elvégzett alázatos munka mellékhatása kell legyen csupán.
👍Köszönjük az lehetőséget:
1st Recon - “Crocodiles”
🤝Koalíciós partnereink:
Vicces Sárga Kutyák
Praetoria Kulturális és Sportegyesület
📸Fényképek:
SolymosiV.phy
💾További tartalmakért kövess minket máshol is egy gyors kattintással: linktr.ee/chernayazvezda

War Game - Zelenayarus Chronicles:
"Acta non verba!"
Rég volt már olyan hadjárat, amelyre ennyi kozák vont kardot! Mindkettő szícs szinte teljes állományát sikerült mozgósítanunk, valamint az eseményt megelőző hetekben folyamatosak voltak az üzenetváltások és a
készülődés. Úgy gondolom, mindenki érezte nálunk, hogy itt többről van szó mint puszta kirakatesemény!
A játék kerettörténete egy képzeletbeli poszt-szovjet állam, Zelenayarus eszkalálódó belső konfliktusába kalauzolt el minket. A fiatalok számára már történelemnek számító kilencvenes és korai kétezres évek során sajnos bőven találunk párhuzamokat hasonló összetűzésekre, így rendelkezésünkre állt kellő forrásanyag a felszereléseink összeállításához és a hangulat megteremtéséhez. A valóságtól némileg elrugaszkodó történet megengedően lehetővé tette a résztvevők számára, hogy a modern harcászat eszközeinek szélesebb palettáját vonultassuk fel és mutassuk be.
A helyszínre érkezve elkülönített parkolókba irányítottak minket, így ellenfeleinkkel ténylegesen csak az első kontakt során találkoztunk. Külön dimenziót és izgalmat adott a játéknak, hogy fogalmunk sem volt arról, milyen és mennyi eszközt, felszerelést hoztak magukkal az ellenerőt alakító barátaink. Amit viszont már jóval a játék előtt mindannyian betéve tudtunk, az a hadparancsunk volt. A szervezői gárda nem húzta az időnket sem eligazítással, sem pedig korszerűtlen parancsnoki struktúrákkal. A térképen tűzdelt rajzszögek helyett a játékot megelőző napokban minden alegységvezetőnk alapos eligazítást kapott a feladattal kapcsolatban. A három tűzcsoportunkat így nem érték meglepetések, és dinamikusan tudtunk alkalmazkodni a játék folyásához, láthatatlan kezek beavatkozása nélkül. A felsőbb utasítás csupán a fő direktívánk és másodlagos feladataink formájában volt jelen.
Tűzpáronként, nagy területen szétszóródva kezdtük a játékot, ezzel is egy ejtőernyős kötelék munkáját szimulálva. Egymás felkutatása, a helyi erőkhöz való csatlakozás, az utánpótlás és az „orvosi” ellátás megszervezése kellő fokozatossággal vezette fel a nap első, meglehetősen pörgős összecsapásait, majd az elhúzódó védelmi harcászatot. Ami talán a legjobb volt, hogy egy percre sem éreztük azt, hogy mesterséges környezetben vagyunk! Mindenkit lekötöttek a játék mechanikái és a hadi szerencse forgásából adódó változatos szituációk. A játék lehetőségeit és az akciókat csak a saját, valamint ellenfeleink határai, illetve a kiemelkedő sportszerűség szabták meg.
Véleményünk szerint mindezen eredmények eléréséhez szükséges tényező volt a játék meghívásos jellege. A szakágban rejlő lehetőségek kiaknázása lehetetlen, ha a résztvevők képtelenek normálisan viselkedni egymással, mentálisan lusták — ezalatt azt értve, hogy nekik mindegy, milyen rendezvényen vannak, amíg lövöldözhetnek —, vagy netán a saját egójukat és vélt vagy valós tudástöbbletüket akarják fitogtatni másokkal szemben. És mielőtt bárki elkerekítené a száját, ne tegyünk úgy, mintha a felsoroltak ne jelentenének állandó, a különféle jó ötletekkel rendelkező rendezvényeket megbénító és tönkretevő problémát. A sértődékeny operátor-hercegnőket és a barátságos arcot viselő, alattomosabbnál alattomosabb trollokat istenadta jogunk távol tartani a keserves munkával összetartott közösségeinktől.
Emellett fontos kiemelni, hogy a Koalíció kész teret - és közösséget biztosítani a feltörekvő vagy hasonló gondolkodású csapatok számára. Mivel sokan keresték meg a Zvezdát is a Wargame-en való részvétellel kapcsolatban, szeretnénk valamilyen formában ezeknek a törekvéseknek is teret engedni.
Összegezve a vasárnapi eseményt, több mint elégedetten távoztunk a Koalíció első közös, tesztjellegű rendezvényéről. Nagyon várjuk a további közös munkát!
Óriási köszönet a Koalíció minden tagjának:
Praetoria Kulturális és Sportegyesület
Vicces Sárga Kutyák
1st Recon - “Crocodiles”
És valamennyi résztvevőnek, valamint segítő kéznek is!
Fotók: VSK SUU
SVS!

Újra a hegyek közt:
Szerintem nyugodtan állíthatom, hogy a kozákság már haza jár a 9. Rota rendezvényekre. A terep és az évszak kihívásai, az itt található légkör és tematika, kihagyhatatlan erőpróbát jelentenek számunkra.
Minden évben jó azt is látni, hogy vannak helyek és rendezvények, ahol nem vesznek el a kategóriák és skatulyák labirintusában. A 9.Rotáról nem kell, véget nem érő hitvitákat folytatni, ezen a rendezvényen egyszerűen ott kell lenni és csinálni kell.
A megfoghatatlan "mil-sim" fogalmának kergetése helyett sokkal fontosabb, hajnalban látni a felszálló párát a völgyben, megtapasztalni és úrrá lenni a hidegen és a nedvességen, látni a bajtársak elszánt arcát, a korabeli nótákra együtt menetelni és harci kiáltásokkal megtölteni az erdőt. Utat találni a sötét hegyoldalban, egymást segíteni, és a szó szerint hömpölygő túlerővel szemben is bátran kitartva egy métert se hátrálni, ezek a pillanatok és élmények fontosak igazán a kozákság számára.
Idén tizenkét harcossal és négy, a táborban és a logisztikában szolgálatot ellátó szabad kozákkal érkeztünk Bogácsra. Idén se maradhatott el a már-már hagyományos lánykérés, és idén is felvillanyozva hagytuk el a helyszínt. Mindannyian úgy érezzük, hogy a 9.Rota "visszahozott minket az életre" valamilyen formában.
Óriási köszönet az AS300 -nak a rengeteg segítségért és támogatásért a rendezvény alatt.
Fotók: 📸Lorraine Broughton, Papa, Igla, Leonid