Spartan Airsoft Sport Egyesület

Tudod, Cu Chi faluban minden úgy indult azon a reggelen, mint máskor. Felkeltem, tettem a dolgom, aztán elmentem a polgármesterhez. Elmondtam neki, hogy felégették a drog­földjeinket, és mivel ő jó kapcsolatot ápolt az amerikaiakkal, megkértem, próbáljon beszélni velük. Valahogy el kellett érni, hogy szerezzünk új földeket.

A polgármester végül előállt egy ötlettel: szerezzünk földet az amerikaiak közelében, rizsföldnek álcázva. Talán azt nem bombázzák, nem égetik fel. Nem hittem volna, hogy sikerülhet, de olyan jól megszervezte, hogy a végén közvetlenül az amerikai helikopter-leszálló melletti rétet szereztük meg. Gondold el: a legnagyobb, legjobban termő kábítószer-földemet maguk az amerikai kutyák őrizték!

És még ez sem volt elég: annyira “rendesek” voltak, hogy a saját helikoptereikkel szállították a parasztokat, akik ültették és művelték a földemet.

Persze, nem ment minden simán. Többször betörtek a faluba, sokszor éreztem, hogy szorul a hurok a nyakam körül. Próbáltak elárulni, próbálták elkapni az embereimet… de minden szál, ami hozzám vezethetett volna, időben el lett vágva.

Aztán egy este úgy éreztem, elég volt. Nem akartam tovább nézni, hogy sorra végezzék ki az embereimet és terrorizálják a falut. Felöltöttem a Red Tiger egyenruhát, és pár amerikai katonát a pokolra küldtem.

Röviddel ezután érkezett a parancs: támadni akarnak a falu ellen. Összeszedtem a hű katonáimat, és a falu bejáratánál vettünk fel védelmi pozíciót. Ahogy meghallottuk a közeledő helikopter zúgását, tudtuk, eljött az idő. Amikor leszálltak, tüzet nyitottunk rájuk, gránátesőt zúdítottunk közéjük, és mindet a másvilágra küldtük.

Másnap azonban eljött a megtorlás. Az amerikaiak lerohanták a falut, és a lakosok nagy részét kiirtották. Mi, a kevés túlélő, nem hagytuk annyiban. Kézre kerítettük az amerikai vezetőt és a csatlósait, nyilvánosan felakasztottuk őket, az amerikaiak torkát elvágtuk, és figyelmeztetésként a falu határában hagytuk őket.

Ez volt az üzenetünk.
Köszöntjük a játékot nagyon jól éreztük magunkat...